2007. április 27-én megrendezésre került a in4 Konferencia (amin sajna nem tudtunk részt venni), ami az egyre intenzívebben kiszivárgó hírek szerint az utóbbi 2 év legizgalmasabb, az internet jövőjét feszegető és a jelenlegi eredményeket bemutató konferenciájára sikeredett.
Jelenleg leginkább a www.sg.hu site: Webkettő felsőfokon: A könyvtáraknak befellegzett című cikkéből értesülhetünk az elmondottakról. (az első két előadásról legalábbis!)
A Web3.0 - Szemantikus web: képességünk, vagy ígéret?
"Az elképzelés célját nagyjából úgy foglalhatnánk össze, hogy a hálózat ne csak tárolja az információkat, hanem meg is értse azokat. A tudósok arra szeretnék megtanítani a számítógépeket, hogy a nekik átadott információt ugyanúgy értelmezzék, mint ahogyan az ember megért egy olvasott szöveget. Ennek megvalósítása nem egyszerű, és Szakadát professzor szavai szerint most még csupán nem más, mint egy ígéret. forrás:A web 3.0 és a könyvtárak végzete
A Bábel projekt: Genesis 11.
Hogy megértsük a probléma súlyosságát, kanyarodjunk vissza térben, időben és kultúrában!
És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
Nyelvi zűrzavar: Isteni büntetés, vagy emberi sajátosság?
A Biblia íróinak megfigyelése helyes: nem tudunk közös, összemberi projekteken dolgozni, ha nem beszélünk közös nyelvet. Van egy fontosabb momentum is: az egész földnek színén való szétszéledés - és a nyelvek szétválása közti kapcsolat.
Kézenfekvőbbnek tűnik ugyanis, hogy a szétszóródott emberi közösségek kezdtek szavakat és nyelvtani szabályokat alkotni az őket körülvevő "objektív" világ szubjektív értelmezésére, azaz az egész világot (a megismerés adott szintjén) leírni képes nyelv kidolgozásába kezdtek párhuzamosan.
A világ amúgy objektív (az észlelőtől független) dolgait, fogalmait, élőlényeit, és ugyanígy az embereket is, ezen nyelvi szabványok segtségével kezdtük megragadni, adatokkal leírni, paraméterezni, katalogizálni, rendszerezni stb. A nyelvi kommunikáció mindenkinél működik: kicsiknél és nagyoknál, okosaknál és butáknál, internetezőknél és offline-aknál egyaránt. Jelentés a központnak: Kőkortól a cyber térig cikksorozatunkban azt is bemutattuk, hogyan sikerült az információ tárolásban (és megosztásban) előre lépegetni. Mégis, miért nem értjük meg egymást mi emberek, mégha "egy nyelvet is beszélünk" és miért nem értik a gépek a leírt gondolatainkat?
Őseink intelme
A Bábel történetet sokkal inkább visszafelé kellene olvasnunk, és akkor megérthetnénk őseink vízióját a web 3.0-ról: Az emberiség akkor jut el teljesítőképessége csúcsára, ha képes minden ember azonos értelmezési szinten hozzáférni a világról felhalmozott teljes emberi ismeretanyaghoz.
Szemantikus web: az emberiség identitása
Ahogy a nyelv, a maga mögöttes (kulturális) elemeivel (eseményeivel, személyeivel, helyszíneivel, vagy akár hétköznapi gondjaival) képes meghatározni egy nemzet identitását, úgy lesz képes a szemantikus web hordozni az egész emberiség identitását. Ha én ufó lennék, biztos, hogy a szemantikus weben keresztül akarnám megismerni az emberi faj gondolkodását, a humán intelligencia által feltérképezett ismereteket, de ugyanígy az emberiség megélt múltját, fejlődését, kulturális sokszínűségét, vallásait, tudományos álláspontját stb. stb.
Akadémikusi vita: látjuk a célt, mégsem tudunk lépni
Az in4 konferencia eddig megismert publikációi megerősítik azt az érzetet, hogy akár gyakorlati úton indulnak neki a szemantikus web problémának (freebase), akár elméleti oldalról, az eredmény: víziók, elméletek, síró tudósok, temetkező könyvtárosok, kételkedő webkettesek, türelmetlen mogulok (microsoft, google, yahoo), értetlenül pislogó felhasználók (ne má', web3.0???), és ha tudnák a politikusok, mi vár rájuk!
Az emberiség szent grálja az a közösségi intelligencia (Common Intelligence), amiből ügyesen merítve mindenki megkaphatja a számára fontos ismeretet. A common intelligence ma is létezik, csak ahogy a konferencia (nagyon helyesen) rámutatott (meg a komment hozzászólók) többnyire könyvtárakban és ami rosszabb, az emberi koponyákban található meg szétszóródva.
Miért a lázas kutatás? Miért a mogulok érdeklődése? Mert aki egyszer képes lesz minden ember számára hasznos kortyokat mérni a Common Intelligence kelyhéből, az szörnyű nagy hatalomra tehet szert.
Web2.0 vívmányai: blog, community háló, common sense
A webkettes blog szolgáltatások három fontos dolgot hoztak, előkészítendő a web3.0 célkitűzéseit. Elsőként az átlag felhasználók észrevétlenül szabványos (xml) formátumban kezdtek publikálni, másod sorban minden egyes blog bejegyzés önálló entitásként van jelen a neten (url-el hivatkozható), végezetül a blogozók megismerkedtek az egydimenziós tag-elés (címkézés) technikájával.
A kapcsolati hálókat építgető portálok (pl.: iwiw) megismertették velünk annak lehetőségét, hogy saját magunkat entitásként definiálva (regisztrált felhasználó) más hasonló típusú entitással (másik felhasználó) logikai kapcsolatba (reláció: iskolatárs, rokon, barát stb.) hozzuk, alulról szerveződő módon. Ez konkrétan csúnya véget ért: milliárdos cégértéket eredményeztek a tulajdonosoknak a hálózatba rendeződő felhasználók.
A common sense megjelenése olyan technikai elemeknek köszönhető, mint a rételés, a commentezés, vagy a különböző internetes szavazások, felmérések stb. Ugyanígy hozhatnám a wikipédia esetét, ahol a common sense mutogatni kezdi farkas körmeit a lexikális tudásmenedzsment területén.
Gyakorlati bökkenők - egy gyűrű mind felett
A web3.0-át ne úgy képzeljük el, hogy a web2.0 továbbfejlesztett verziója, hanem úgy, mint a web2.0-ás tartalmak mindenki (gépek, ufók, tudósok, átlag felhasználók) számára értelmezhető hozzáférési rétegét (layer).
Ezen logikai gyűrű létrehozása, biztos, hogy csak közösségi hálók önszervező erejével valósítható meg, a kockázat azonban óriási, hiszen a közösség felelősség-tudatán nyugszik a siker. Szorítunk a web2.0 sikerének! (Első feltétel)
Második feltétel: ahhoz, hogy a közösségek (végfelhasználók) képesek legyenek betölteni feladatukat, a web3.0 környezetben rendkívül egyszerű technológiai megoldásokat kell alkamazni, mind a logikai útvonalak megtervezésére, mind azok használatára (szemantikus layer). Mindemellett meta adatbázisok, xml, tanuló rendszerek, hálózat modellek, és önszabályozó humán rendszerek integrálása. Nem egyszerű feladat.
Harmadik feltétel: megrendelő - az emberiség következő generációja
Negyedik feltétel: ki fizeti addig a számlát? hogyan adjuk el ezt a ma kor emberének?
Még sok gondolatunk van a témához, ezt a bejegyzést most én is a "problémákkal" zárom.
