Web Koncept

Mint azt előző bejegyzésemben felvetettem, a zeneipar napjainkra komoly válság szélére sodródott, amit természetesen elsősorban a szűk látókörű, konfliktusorientált menedzsmentek számlájára írhatunk.

A kiút nem könnyű ebből a helyzetből, azonban a régi játékosoknak van még muníció a tarsolyában, ha pénzről és piaci részesedésről, lobbierőről beszélünk. Ez a tény mutathat kiutat számukra, már amennyiben felismerik valós helyzetüket. Ez persze kizárólag abban az esetben valósulhat meg, ha eszközeiket céljaik érdekében jól és okosan használják fel.

Cikksorozatunkban, a következő hetekben bemutatásra kerülő, zenével kapcsolatos online szolgáltatások mind kiemelkedő kreativitást és színvonalat képviselnek. Ez a tény véleményem szerint érdemessé teszi őket arra, hogy felvásárlási célponttá váljanak, vagy komolyabb befektetői tőkét szerezve erős szereplőkké váljanak az újraformálódó piacon. További aggodalomra adhat okot a zeneipar számára, hogy az online szektorba rengeteg pénz áramlik jelenleg (nemzetközi szinten persze) és könnyen elúszhat egy-egy olcsóbb bevásárlás, online szektorra specializálódott kockázati tőke befektetők kezébe osztva a lapokat.

Jamendo - az online szektor európai büszkesége

Kezdjük rögtön az egyik legszimpatikusabb szereplővel, a luxemburgi illetőségű Jamendóval. A 2005 közepén (!) indult oldal nem titkolt célja, hogy vezető kiszolgálója legyen a kiadófüggetlen zenekaroknak és a köréjük szerveződő rajongói közösségnek. Modelljük lényege abban a nagyon egyszerű és szimpatikus megközelítésben rejlik, hogy az oldal felhasználói ingyen, DRM (digitális másolásvédelem)-mentes zenékhez jutnak, a Creative Commons licenszfeltételei mellett.A nemzetközi terjeszkedéshez jól fog jönni a napokban bejelentett elsőkörös kockázatitőke bevonás a Mangrove Capital Partners-től. Céljuk az európai sikerek után a teljes globális zenepiac új szintre emelése. Minderre kísérletet most egy erős befektetővel az oldalukon tehetnek.

A független zenei társadalom egyik legnagyobb lehetősége a megjelenésre ebben a megoldásban rejlik, hiszen lehetővé teszik, hogy az előadók teljes albumokat juttassanak el hatékonyan a rajongóknak ingyenesen. 2007 januárjától már az oldalon keletkezett reklámbevételeket is fele-fele arányban megosztják a jogtulajdonosokkal. Az oldal felhasználói önkéntes alapon pénzügyileg is támogathatják a zenekarokat, amelyet azok minimális díj (0,5 euro) levonása után száz százalékig a címzettnél landolnak.

A site régebben kizárólag torrent hálózaton keresztül oldotta meg a terjesztést, mára azonban már streamben is hallgathatjuk (bár  ez nem mindig megy akadásmentesen) a kínálatot és megjöttek a más oldalakra beágyazható tartalmak is. A tulajdonosok folyamatosan integrálnak újabb és jobb szolgáltatásokat, mint például a megosztható es beágyazható playlistek, a lokalizált koncertajánlók vagy az ízlésünkhöz alkalmazkodó ajánló rendszer. Különösen ajánlom feltörekvő magyar zenekaroknak a csatlakozást, mivel az oldal indulásakor erősen francia befolyás alatt állt, szükség van a nemzetközi mezőnyre is. Számunkra, zenekedvelők számára a közösségi szolgáltatások mellett természetesen az ingyenesen letölthető komplett albumok jelentik a legfőbb vonzerőt.

A portál a rendkívül kellemes és letisztult design és könnyű navigáció mellett gőzerővel támogatja a közösségi funkciókat is, felhasználók egymás közti és zenekarokkal való kommunikációja terén is.

A Jamendo a poszt írásának pillanatában 142760 regisztrált felhasználóval rendelkezik, akik a 4022 teljesen ingyen kínált albumból válogatva, több mint 3 millió letöltést produkáltak és 44360 véleményt fogalmaztak meg. Ezek az adatok már most is magukért beszélnek, a kínálat pedig vetekedik nagyobb kiadók portfóliójával is. Rendkívül sok stílusban lehet válogatni (kényelmesen tagfelhőben is akár), talán épp emiatt a nemzetközi közösség is kezdi felfedezni az oldal lehetőségeit. Ugyanakkor tisztán látszik, hogy rengeteg hely van a bővülésre mind földrajzilag, mind tartalmilag.

A Jamendo a legjobb példája a merész, sikeres, innovatív és igen - mondjuk ki - webkettes vállalkozásoknak, cselekedeteik és megoldásaik minden elemében tükrözik az internet és az egyetemes kultúra új megközelítésének szellemiségét. Reményeim szerint ez az európai kezdeményezés komoly formálóerejévé válik az egész iparágnak néhány éven belül. Az oldal fordításához egyébként közösségi önkéntes munkával lelkesen hozzájárulhatunk itt.

Végezetül pedig egy példa a többféle típusú beágyazható tartalom közül és persze zene:

Csatlakozva a Webisztán kezdeményezéséhez szeretnénk áttekinteni a zeneipar mai helyzetét és online szemszögből megvizsgálni azokat a kitörési pontokat, amelyek új értelmet, megfogalmazást adhatnak a zene fogyasztására, terjesztésére.

A zene közös kincsünk

A magyar wikipedia a következőképp fogalmazza meg a zene lényegét: "A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt."

Amit azonban ennél is fontosabbnak tartok, hogy a zene az emberiség kultúrális életének és fejlődésének egyik meghatározó és elválaszthatatlan szereplője már a prehistorikus kortól. A 20. században megfigyelhetőek bizonyos változások a zene fogyasztásával, terjesztésével kapcsolatban, azonban ez csak tovább erősítette a meglévő állapotokat, a zene az emberek legszélesebb körét elérő kultúrális elem maradt.

A modern zeneipar tevékenységének sikeressége a 20. század második felére érte el csúcsát. Akkoriban a zenefogyasztás mindennapossá válása (zenei rádiók megjelenése), a trendek és műfajok egyre gyorsuló ütemű burjánzása és a stabil offline adathordozók (bakelit lemez, kazetta, cd) elterjedtsége révén a zenekiadók addig elképzelhetetlennek tartott gigaprofitokat tudtak felmutatni.

Ennek a folyamatnak eredményeképpen a zenealkotó közösség és a zenefogyasztó közönség közé egy nagyon szilárd és nehezen átjárható akadály, a kiadók, producerek és nemzetközi konglomerátumok rétege formálódott. Ez a leosztás vált aztán a 90-es évekre és napjainkra olyannyira meghatározóvá, hogy a közösség elveszítette a kontrollt a zene fölött és ma az a kérdés, hogy mi jut el a széles néptömegekhez, tárgyalóasztalok fölött dől el, nem pedig természetes szelekció alapján.

Az internet azonban, mint minden más piacon, a földrajzi és egyéb korlátok lerombolásával szükségszerűen és alapjaiban formálta át nagyon rövid idő alatt a zeneipar lehetőségeit, az emberiség, mint közösség zenével kapcsolatos fogyasztói magatartását, igényeit. A fájlcserélő hálózatok megjelenése megtorpanást, majd masszív visszaesést okozott a hagyományos terjesztési modellek sikerességében. Ezen a fronton a háború a mai napig nem ért véget (lsd. Artisjus, ProArt, RIAA), vannak akik még szeretnének hinni abban, hogy erőszakkal el lehet érni, a fogyasztók, mint buta csorda újra 5000 forintos áron fognak cd lemezeket venni százezres számban például Magyarországon, ahol az aranylemezhez már 7500 db eladott példány is elég ma.

A zeneiparnak az online kihívásra adott megkésett válasza elhibázott volt. A kezdetben megváltóként ünnepelt DRM (Digital rights management) megoldások ellenérzéseket váltottak ki mind a felhasználók, mind a meghatározó online terjesztők (pl. iTunes-Apple) körein belül. Nem volt szerencsés lépés kriminalizálni saját fogyasztói rétegüket sem. Visszás érzés egy amerikai szupersztár lakását nézegetni az MTV Cribs műsorában (paloták és drága autók, pénszórás rendszerint, de szeretjük), és aztán nyakunkba venni egy pert, mert letöltöttünk egy albumot torrenten. Ez persze nem jelenti azt, hogy ellenezném a zenék cserekereskedelmét és az ezzel járó profitot, de így nehéz morálisan elítélni a letöltőket, az biztos. Különösen akkor, ha tudjuk, a lemezek kiadásából származó bevételek töredéke jut csak el a zenészekhez. A legtöbb fiatal ma minden lelkiismeretfurdalás nélkül letölti a legújabb zenéket, ami azért fájó pont, mert a zenész így minden bevételtől elesik, a választék pedig beszűkül, hiszen a torrent és egyéb hálózatok csupán azt tudják szolgáltatni, amit a többiek megosztanak, így még kevesebb az esélye annak, hogy új zenéket és addig ismeretlen előadókat megtaláljunk. Ennek ellénére a fájlmegosztó kultúra tönkreverte a hagyományos terjesztési módokat a maga hatékonyságában és egyszerűségében, ezt mindenképp szögezzük le már az elején.

A mogulok és szervezeteik a mai napig kétségbeesetten küzdenek saját piacuk ellen, fájlmegosztó felhasználókkal, torrent oldalakkal szembeni perektől és az online rádiók sarokba szorítása miatti csinnadrattától hangos az internet. Ennek ellenére még mindig nem találták meg a receptet a kontroll visszaszerzésére, az előadók-zeneszerzők ugyanakkor ma kezükbe kapnak olyan eszközöket, amelyek esélyt adhatnak gyorsan, nagyszámú közösség előtti megjelenésre, ingyen.

Az internetes közösségek magára találásával és a webkettő filozófia terjedésével egyre több és több olyan modell sarjad a másolásvédett zenék üszkösödő romjain, amelyek ígéretes szereplők lehetnek a zene online jövőjének formálásában. Tisztán kell látnunk nekünk, fogyasztóknak is, a zene felfedezéséhez nem elég ha letöltünk egy albumot a netről. Meg kell találnunk azokat az új lehetőségeket, amivel támogatni tudjuk a zenészeket-előadókat (mert megérdemlik) és esélyt kapunk a változatos, kultúrált, tiszta jogi keretekkel rendelkező zenefogyasztásra.

A következő napokban ezeket az eszközöket, online megoldásokat vesszük részletesebben górcső alá. Bemutatunk a teljesen ingyenes modellektől kezdve a meglepően új, innovatív üzleti alapú terjesztési koncepciókon keresztül az online közösségi funkcióig, minden olyan életképesnek tűnő ötletet, alkamazást, amit szerény lehetőségeink közt sikerült felderítenünk.

Stay tuned.

ps.: kezdésig se maradjunk zene nélkül, kezdjük rögtön az online generáció egyik underground tehetségével

2007. április 27-én megrendezésre került a in4 Konferencia (amin sajna nem tudtunk részt venni), ami az egyre intenzívebben kiszivárgó hírek szerint az utóbbi 2 év legizgalmasabb, az  internet jövőjét feszegető és a jelenlegi eredményeket bemutató konferenciájára sikeredett.

Jelenleg leginkább a www.sg.hu site: Webkettő felsőfokon: A könyvtáraknak befellegzett című cikkéből értesülhetünk az elmondottakról. (az első két előadásról legalábbis!)

A Web3.0 - Szemantikus web: képességünk, vagy ígéret?

"Az elképzelés célját nagyjából úgy foglalhatnánk össze, hogy a hálózat ne csak tárolja az információkat, hanem meg is értse azokat. A tudósok arra szeretnék megtanítani a számítógépeket, hogy a nekik átadott információt ugyanúgy értelmezzék, mint ahogyan az ember megért egy olvasott szöveget. Ennek megvalósítása nem egyszerű, és Szakadát professzor szavai szerint most még csupán nem más, mint egy ígéret. forrás:A web 3.0 és a könyvtárak végzete

A Bábel projekt: Genesis 11.

Hogy megértsük a probléma súlyosságát, kanyarodjunk vissza térben, időben és kultúrában!

És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

Nyelvi zűrzavar: Isteni büntetés, vagy emberi sajátosság?

A Biblia íróinak megfigyelése helyes: nem tudunk közös, összemberi projekteken dolgozni, ha nem beszélünk közös nyelvet. Van egy fontosabb momentum is: az egész földnek színén való szétszéledés - és a nyelvek szétválása közti kapcsolat.

Kézenfekvőbbnek tűnik ugyanis, hogy a szétszóródott emberi közösségek kezdtek szavakat és nyelvtani szabályokat alkotni az őket körülvevő "objektív" világ szubjektív értelmezésére, azaz az egész világot (a megismerés adott szintjén) leírni képes nyelv kidolgozásába kezdtek párhuzamosan.

A világ amúgy objektív (az észlelőtől független) dolgait, fogalmait, élőlényeit, és ugyanígy az embereket is, ezen nyelvi szabványok segtségével kezdtük megragadni, adatokkal leírni, paraméterezni, katalogizálni, rendszerezni stb. A nyelvi kommunikáció mindenkinél működik: kicsiknél és nagyoknál, okosaknál és butáknál, internetezőknél és offline-aknál egyaránt. Jelentés a központnak: Kőkortól a cyber térig cikksorozatunkban azt is bemutattuk, hogyan sikerült az információ tárolásban (és megosztásban) előre lépegetni. Mégis, miért nem értjük meg egymást mi emberek, mégha "egy nyelvet is beszélünk" és miért nem értik a gépek a leírt gondolatainkat?

Őseink intelme

A Bábel történetet sokkal inkább visszafelé kellene olvasnunk, és akkor megérthetnénk őseink vízióját a web 3.0-ról: Az emberiség akkor jut el teljesítőképessége csúcsára, ha képes minden ember azonos értelmezési szinten hozzáférni a világról felhalmozott teljes emberi ismeretanyaghoz.

Szemantikus web: az emberiség identitása

Ahogy a nyelv, a maga mögöttes (kulturális) elemeivel (eseményeivel, személyeivel, helyszíneivel, vagy akár hétköznapi gondjaival) képes meghatározni egy nemzet identitását, úgy lesz képes a szemantikus web hordozni az egész emberiség identitását. Ha én ufó lennék, biztos, hogy a szemantikus weben keresztül akarnám megismerni az emberi faj gondolkodását, a humán intelligencia által feltérképezett ismereteket, de ugyanígy az emberiség megélt múltját, fejlődését, kulturális sokszínűségét, vallásait, tudományos álláspontját stb. stb.

Akadémikusi vita: látjuk a célt, mégsem tudunk lépni

Az in4 konferencia eddig megismert publikációi megerősítik azt az érzetet, hogy akár gyakorlati úton indulnak neki a szemantikus web problémának (freebase), akár elméleti oldalról, az eredmény: víziók, elméletek, síró tudósok, temetkező könyvtárosok, kételkedő webkettesek, türelmetlen mogulok (microsoft, google, yahoo), értetlenül pislogó felhasználók (ne má', web3.0???), és ha tudnák a politikusok, mi vár rájuk!

Az emberiség szent grálja az a közösségi intelligencia (Common Intelligence), amiből ügyesen merítve mindenki megkaphatja a számára fontos ismeretet. A common intelligence ma is létezik, csak ahogy a konferencia (nagyon helyesen) rámutatott (meg a komment hozzászólók) többnyire könyvtárakban és ami rosszabb, az emberi koponyákban található meg szétszóródva.

Miért a lázas kutatás? Miért a mogulok érdeklődése? Mert aki egyszer képes lesz minden ember számára hasznos kortyokat mérni a Common Intelligence kelyhéből, az szörnyű nagy hatalomra tehet szert.

Web2.0 vívmányai: blog, community háló, common sense

A webkettes blog szolgáltatások három fontos dolgot hoztak, előkészítendő a web3.0 célkitűzéseit. Elsőként az átlag felhasználók észrevétlenül szabványos (xml) formátumban kezdtek publikálni, másod sorban minden egyes blog bejegyzés önálló entitásként van jelen a neten (url-el hivatkozható), végezetül a blogozók megismerkedtek az egydimenziós tag-elés (címkézés) technikájával.

A kapcsolati hálókat építgető portálok (pl.: iwiw) megismertették velünk annak lehetőségét, hogy saját magunkat entitásként definiálva (regisztrált felhasználó) más hasonló típusú entitással (másik felhasználó) logikai kapcsolatba (reláció: iskolatárs, rokon, barát stb.) hozzuk, alulról szerveződő módon. Ez konkrétan csúnya véget ért: milliárdos cégértéket eredményeztek a tulajdonosoknak a hálózatba rendeződő felhasználók.

A common sense megjelenése olyan technikai elemeknek köszönhető, mint a rételés, a commentezés, vagy a különböző internetes szavazások, felmérések stb. Ugyanígy hozhatnám a wikipédia esetét, ahol a common sense mutogatni kezdi farkas körmeit a lexikális tudásmenedzsment területén.

Gyakorlati bökkenők - egy gyűrű mind felett

A web3.0-át ne úgy képzeljük el, hogy a web2.0 továbbfejlesztett verziója, hanem úgy, mint a web2.0-ás tartalmak mindenki (gépek, ufók, tudósok, átlag felhasználók) számára értelmezhető hozzáférési rétegét (layer).

Ezen logikai gyűrű létrehozása, biztos, hogy csak közösségi hálók önszervező erejével valósítható meg, a kockázat azonban óriási, hiszen a közösség felelősség-tudatán nyugszik a siker. Szorítunk a web2.0 sikerének! (Első feltétel)

Második feltétel: ahhoz, hogy a közösségek (végfelhasználók) képesek legyenek betölteni feladatukat, a web3.0 környezetben rendkívül egyszerű technológiai megoldásokat kell alkamazni, mind a logikai útvonalak megtervezésére, mind azok használatára (szemantikus layer). Mindemellett meta adatbázisok, xml, tanuló rendszerek, hálózat modellek, és önszabályozó humán rendszerek integrálása. Nem egyszerű feladat.

Harmadik feltétel: megrendelő - az emberiség következő generációja

Negyedik feltétel: ki fizeti addig a számlát? hogyan adjuk el ezt a ma kor emberének?

Még sok gondolatunk van a témához, ezt a bejegyzést most én is a "problémákkal" zárom.

Kapcsolódó cikkek

• Jelentés a központnak: Kőkortól a cyber térig
• Az empirikus leíró kódolás evolúciója
• A tudásmenedzselés jövője: Szemantikus web

A héten részt vehettem a Magyar Innovációs Szövetség vállalkozásfejlesztési fórumán. A téma az üzleti angyalok tevékenysége és az ezzel kapcsolatos magyarországi helyzet volt. Ez a téma a magyar online piac fejlődésének egyik kulcskérdése, hiszen számos olyan arra érdemes kezdeményezés van, amely tőke hiányában küszködik a növekedéssel és elég ritkán hallani komolyabb felvásárlásokról, korai szakaszú befektetésekről ebben a szektorban.

Az üzleti angyalok olyan magánszemélyek, akik személyes vagyonukból fektetnek be ígéretesnek tűnő induló vállalkozásokba és jó esetben szakmai múltjuk, kapcsolati rendszerük és kompetenciáik alkalmassá teszik őket arra, hogy érdemben bekapcsolódjanak a vállalkozás stratégiai irányításába.

Néhány tanulság.

Az egyik legfontosabb ezek közül az volt, hogy Magyarországon az induló vállalkozások tulajdonosai, megálmodói sok esetben elzárkóznak attól, hogy tulajdonrészt engedjenek át cégükből, illetve hogy az irányításban a befektető is részt vegyen. A tőkebefektetői kultúra kialakulásának egyik alapeleme, hogy elfogadjuk, pénzért bizony üzletrész jár, valamint több szem többet lát, több agy többre képes. Alapvető érdeke minden induló cégnek, hogy a befektető tapasztalatait kamatoztatni tudják a pénzügyek, a stratégiai irányítás és az üzletmenet-menedzsment területein.

Magyarországon a nagyobb kockázati tőke alapok elsősorban a már működő, növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások területén aktívak. A magyarországi piacon még ezeknek a viszonylag nagyobb pénzügyi volumenű tranzakcióknak a száma sem haladja meg a 60-at a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület által ismertetett friss statisztikák alapján.  Ez rossz hír a kisebb, 200 millió forint alatti tőkeigényű, korai vagy startup szakaszban lévő vállalkozásoknak, mint amilyen a legtöbb magyarországi online kezdeményezés. A magyar online piac az aktív internetezők számát tekintve kockázatos területnek számít és a bevonható tőke nagysága kezdeti szakaszban mélyen a nemzetközi átlag alatt van. Az online startupok számára emiatt a  legnagyobb esélyt hazánkban és egész világon többnyire az üzleti angyalok jelentik.

A tőkebevonás szakaszában lévő projektek átlagosan mintegy egynegyede jut el abba a fázisba, hogy valódi érdeklődést tapasztaljon befektetők részéről. A létrejött üzletek száma természetesen ennél is kisebb és nyilván ezek közül sem lesz mindegyik sikeres.

Mit tehetünk?

A projektgazdák, amennyiben végigjárták az első 2F (friends - barátok, family - család) nyújtotta lehetőségeket és nem sikerült megoldani a megfelelő tőke bevonását, a harmadik F-hez fordulhatnak, amit az angolszász kultúra a Fools (bolond) kategóriában jelölt meg. Ez a viccesnek szánt megfogalmazás a privát befektetőket, azaz magukat az üzleti angyalokat jelenti. Ők a magánszemély mivoltukból fakadóan nehezen érhetők el, sokszor rejtőzködő stratégiát folytatnak.

Hogyan érhetjük el tehát az angyalokat?

Az előadó, Makra Zsolt az Innostart Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ munkatársa ismertette kezdeményezésüket, amely lehetőséget nyújt induló vállalkozásoknak, hogy befektetőt találjanak.

Az Innostart 2000 óta működteti az üzleti angyal klubot, amelynek rendezvényein lehetőség nyílik projektjeink bemutatására befeketetők előtt. Ezek a rendezvények tematikusan szerveződnek különböző szektorok, ágazatok köré.

Azok a projektgazdák akik nem kívánják szélesebb közönség előtt bemutatni dédelgetett "gyermeküket" szintén jó partnerre találhatnak az Innostartban. A központ munkatársai egy előzetes értékelő kérdőív bekérésével szűrik ki a projektek közül azokat, amelyek a megfelelő szakaszban vannak és érdemesek arra, hogy befektetők előtt prezentálhatóak legyenek.

Ez az előzetes kontroll minden projektgazda számára hasznos, hiszen ötletének, terveinek értékét és esetleges gyengeségeit kockázatoktól mentesen mérheti fel, külső elfogultságtól mentes, objetív szemlélő segítségével. Mint gyakorló Innostart ügyfél elmondhatom, hogy munkatársaik aktívan és érdemben foglalkoznak a kiválasztott projektekkel és érdeklődés esetén könnyen egy valódi privát befektető előtt találhatják magukat.

Természetesen egy ilyen prezentációra valóban felkészültnek kell lennünk, mivel az idő korlátozott és nagyon fontos egy órában pozitív személyes benyomást keltenünk, mivel ebben az esetben is ember ad el embernek. Jó, ha saját magunkkal szemben is kritikusan felkészülünk a legtöbb szóba jöhető kérdésre és őszintén feltárjuk az összes lehetséges kockázatot és az ezek kiküszöbölésére tett javaslatainkat.

Arról, hogy hogyan induljunk neki egy üzleti tervezési és befektetői prezentációs folyamatnak sok szakirodalmat találunk elsősorban a nemzetközi weben. Az Innostart magyarországon elsőként kidolgozott egy Project Ideas nevű prezentációt, amely figyelmünket a befektető keresés fontos szempontjaira irányítja. A Project Ideas honlapja.

Mint projektgazda, magam is aktívan dolgozom azon, hogy megfelelő befektetőt találjunk. A tőkebevonás folyamatának gyakorlati tapasztalatairól egy későbbi posztban szót ejtek majd. Addig is figyelmetekbe ajánlom a lehetőséget, amelyet az Innostart nyújthat.

Láthattuk, hogy a html, mint xml kompatibilis nyelv képes a weben található tartalmak szabványos tárolására, és azt is, hogy magát a szabványt a W3C alkotta meg. Tudjuk azonban, hogy az emberi nyelvek esetében, a nyelvtani szabályok nem előre kodifikáltak, hanem a nyelv egyedfejlődésével párhuzamosan, maga a szabvány is folyamatosan fejlődik.

Szerkezeti elemek és a tartalom szimbiózisa

Amikor html-ben kódolunk, voltaképpen felcimkézzük a mondandónkat, olyan ember és gép által olvasható (szemantikus) tag-ekkel, amelyek az adott szöveg szakasszról megmondják, hogy az egy címsor (<h1>, <h2>, <h3>), vagy egy bekezdés (<p>), esetleg egy hiperlink (<a>).

Az előre definiált tartalom jelölő tag-ek, a W3C szabványleírása alapján olyannyira szorosan kapcsolódnak a tartalomhoz, hogy tilos üresen használni őket (pl.:<p></p> nem állhat üresen önmagában).

Szerkezeti elemek struktúrája

A html (xml) szerkezeti elemek (tag-ek) nem csak a tartalmat cimkézhetik fel (címsor, bekezdés, hiperlink), hanem sorrendiséget, mélységi hierarchiát is kölcsönözhetnek a tartalomnak (dokumentumnak).

Mindezt olyan logikai elhatároló tag elemek bevezetésével oldjuk meg, mint például: a <div> elem. (de ugyanígy hozhatnám a lista elhatároló elemet (<ul>), vagy a fieldset tag-et, ugyanígy a table-tr-td struktúrát.

Struktúra elemek fejlődése a html-ben

A struktúra elemek fontosságát maga a korai net világa is felismerte, hiszen a portálok (web page-ek) megjelenése, tagolása, az olvasói élmény, és áttekinthetőség fokozásának eszköze lett. Az interneten elterjedtek a bonyolult, egymásba ágyazott táblázatos portálrendszerek, jellemzően az ORIGO és INDEX hírportálok is ezt a technikát követték egészen egy évvel ezelőttig, amikor is a webkettes irányelvek szerint át nem alakították a portáljaikat.

Vizsgáljuk most meg a DIV elemet, mint a html (xml szabvány) Jolly Joker-ét. A table-tr-td struktúra egy kötött funkciójú html tag család, ahol a tartalom tárolás eszköze a td tag. A szintek száma is kötött ebből adódóan, hiszen a tartalom elérés lépéseinek száma: három (table-tr-td). A div tag ezzel szemben semmilyen kötött funkciót nem tartalmaz, az egymásba ágyazhatóság száma végtelen, id-vel, vagy class-szal azonosítva bármilyen megjelenési sajátsággal felruházható (css). A blogozó közösségek ma a div struktúrára való áttérésnek köszönhetik webkettes blog megjelenítő környezetüket.

XML: a tartalom szekvenálás eszköze

Ahogy láttuk, hogy a URL az weboldalak elérésének, azaz a word wide web szekvenálás eszköze, úgy elmondhatjuk, hogy az xml a dokumentumon belüli struktúra- és tartalomelérés eszköze.

Vegyük most például a blogunk utolsó bejegyzésének rss (mint xml szabvány) item leírását:

<item>
<title>Freebase, a digitális világ adatbázisa</title>
<link>http://webkoncept.blog.hu/2007/05/08/freebase_a_digitalis_vilag_adatbazisa</link>
<pubDate>Tue, 08 May 2007 06:00:00 +0000</pubDate>
<category>internet</category>
<category>tudásmenedzsment</category>
<category>adatbázis</category>
<category>creative_commons</category>
<category>katalógus</category>
<category>freebase</category>
<guid isPermaLink="false">71444@http://webkoncept.blog.hu/</guid>
<description>Március elején jelentették be azt a szolgáltatást, amely sokak reménye szerint az egyik megalapozója, előfutára lesz annak a víziónak, amelyet alkotói szemantikus webként fogalmaztak meg.</description>
<author>kósa.szabolcs</author>
 </item>

Az rss, mint a blogunk bejegyzéseinek, vagy a commentjeinek meghatározott számú (max 15.) elemének (item) kivonata, szabványos formában, tag közé zárva tárolja a fontosabb adatokat.

Az item szekvenciák word wide unic (egyedülálló) azonosítója (indexe) maga a link tag, voltaképpen az az url, ami egyértelműen megmutatja a blogbejegyzés, mint entitás fizikai helyét (http://blog.hu/...).

Tovább szemlélve a kódot, láthatjuk, hogy mi magunk is (emberi szemmel) összefüggéseket tudunk kiolvasni, például, hogy a blog bejegyzésünkhöz 6 kategóriát rendeltünk, ezek: internet, tudásmenedzsment, creative_commons, katalógus és freebase.

Képzeljük most el, hogy valaki meg akarja találni a 15 dokumentumban tárolt elem (item-ek) közül azokat, amelyek megfelelnek azon feltételnek, hogy a kategóriája (category) mondjuk éppen a freebase. Meg tudjuk, akár szemmel is mondani, hogy ez az blog bejegyzés item, amit bemásoltam feljebb, megfelel e ennek a kritériumnak? Igen, mert képesek vagyunk az <item></item>szekciókat szemmel is megkeresni, a benne lévő <category></category>  tag-ek között pedig látjuk a keresendő szót: freebase

Kanonizáció: felkentek joga

A kanonizáció fogalmával az egyházban találkozhattunk, ahol a kakonizáció célja azon szent iratok kiválogatása és értelmezési-egységének megteremtése, amely isten kinyilatkoztatásait tartalmazza. A felkentek jelen esetben az egyház vezetői: az ő feladatuk, hogy kulcsot adjanak az írások értelmezéséhez.

A vallás kevés a ma kor emberének, hogy leírja a világmindenséget, a dogma kodifikáló ereje mára visszaszorult és az új felkentek maguk a tudósok lettek. Ők próbálják strukturálni és rendszerezni az ismereteket.

A html és az rss xml szabványait a W3C konzorcium, az internet szabványosító szervezete jegyzi. Ők az internet szabványalkotásának felkentjei. Az xml azonban általános szabványalkotási technika (Extensible Markup Language - kiterjeszthető leíró nyelv) a W3C által ajánlott általános célú leíró nyelv speciális célú leíró nyelvek létrehozására.

Láthatjuk, hogy ezzel a technikával (általános leíró nyelv) magát a kanonizációt a civil felhasználó végezheti.

XML szabvány: az út maga

A Zen szerint nem az az érdekes hova jutunk el, hanem az, hogy hogyan. Ha ez igaz, akkor az xml szabvány maga az út, ahogyan eljutunk valahova (tartalom, tartalmi elem, információ) majdnem mindegy is, hogy hova: mert az út (és az oda vezető fogalomrendszer) leírása a virtuális térben a kezünkbe került az xml szabványok alkotásával.

Kapcsolódó linkek:

• 1. fejezet: Szemantikus kódolás: az emberi kommunikáció alapja
• 2. fejezet: A DNS, mint teljes értékű leíró kódolási nyelv
• 3. fejezet: Az internet DNS-e: html
• 4. fejezet: XML: a szabványalkotás szabadsága