Láthattuk, hogy a html, mint xml kompatibilis nyelv képes a weben található tartalmak szabványos tárolására, és azt is, hogy magát a szabványt a W3C alkotta meg. Tudjuk azonban, hogy az emberi nyelvek esetében, a nyelvtani szabályok nem előre kodifikáltak, hanem a nyelv egyedfejlődésével párhuzamosan, maga a szabvány is folyamatosan fejlődik.
Szerkezeti elemek és a tartalom szimbiózisa
Amikor html-ben kódolunk, voltaképpen felcimkézzük a mondandónkat, olyan ember és gép által olvasható (szemantikus) tag-ekkel, amelyek az adott szöveg szakasszról megmondják, hogy az egy címsor (<h1>, <h2>, <h3>), vagy egy bekezdés (<p>), esetleg egy hiperlink (<a>).
Az előre definiált tartalom jelölő tag-ek, a W3C szabványleírása alapján olyannyira szorosan kapcsolódnak a tartalomhoz, hogy tilos üresen használni őket (pl.:<p></p> nem állhat üresen önmagában).
Szerkezeti elemek struktúrája
A html (xml) szerkezeti elemek (tag-ek) nem csak a tartalmat cimkézhetik fel (címsor, bekezdés, hiperlink), hanem sorrendiséget, mélységi hierarchiát is kölcsönözhetnek a tartalomnak (dokumentumnak).
Mindezt olyan logikai elhatároló tag elemek bevezetésével oldjuk meg, mint például: a <div> elem. (de ugyanígy hozhatnám a lista elhatároló elemet (<ul>), vagy a fieldset tag-et, ugyanígy a table-tr-td struktúrát.
Struktúra elemek fejlődése a html-ben
A struktúra elemek fontosságát maga a korai net világa is felismerte, hiszen a portálok (web page-ek) megjelenése, tagolása, az olvasói élmény, és áttekinthetőség fokozásának eszköze lett. Az interneten elterjedtek a bonyolult, egymásba ágyazott táblázatos portálrendszerek, jellemzően az ORIGO és INDEX hírportálok is ezt a technikát követték egészen egy évvel ezelőttig, amikor is a webkettes irányelvek szerint át nem alakították a portáljaikat.
Vizsgáljuk most meg a DIV elemet, mint a html (xml szabvány) Jolly Joker-ét. A table-tr-td struktúra egy kötött funkciójú html tag család, ahol a tartalom tárolás eszköze a td tag. A szintek száma is kötött ebből adódóan, hiszen a tartalom elérés lépéseinek száma: három (table-tr-td). A div tag ezzel szemben semmilyen kötött funkciót nem tartalmaz, az egymásba ágyazhatóság száma végtelen, id-vel, vagy class-szal azonosítva bármilyen megjelenési sajátsággal felruházható (css). A blogozó közösségek ma a div struktúrára való áttérésnek köszönhetik webkettes blog megjelenítő környezetüket.
XML: a tartalom szekvenálás eszköze
Ahogy láttuk, hogy a URL az weboldalak elérésének, azaz a word wide web szekvenálás eszköze, úgy elmondhatjuk, hogy az xml a dokumentumon belüli struktúra- és tartalomelérés eszköze.
Vegyük most például a blogunk utolsó bejegyzésének rss (mint xml szabvány) item leírását:
<item>
<title>Freebase, a digitális világ adatbázisa</title>
<link>http://webkoncept.blog.hu/2007/05/08/freebase_a_digitalis_vilag_adatbazisa</link>
<pubDate>Tue, 08 May 2007 06:00:00 +0000</pubDate>
<category>internet</category>
<category>tudásmenedzsment</category>
<category>adatbázis</category>
<category>creative_commons</category>
<category>katalógus</category>
<category>freebase</category>
<guid isPermaLink="false">71444@http://webkoncept.blog.hu/</guid>
<description>Március elején jelentették be azt a szolgáltatást, amely sokak reménye szerint az egyik megalapozója, előfutára lesz annak a víziónak, amelyet alkotói szemantikus webként fogalmaztak meg.</description>
<author>kósa.szabolcs</author>
</item>
Az rss, mint a blogunk bejegyzéseinek, vagy a commentjeinek meghatározott számú (max 15.) elemének (item) kivonata, szabványos formában, tag közé zárva tárolja a fontosabb adatokat.
Az item szekvenciák word wide unic (egyedülálló) azonosítója (indexe) maga a link tag, voltaképpen az az url, ami egyértelműen megmutatja a blogbejegyzés, mint entitás fizikai helyét (http://blog.hu/...).
Tovább szemlélve a kódot, láthatjuk, hogy mi magunk is (emberi szemmel) összefüggéseket tudunk kiolvasni, például, hogy a blog bejegyzésünkhöz 6 kategóriát rendeltünk, ezek: internet, tudásmenedzsment, creative_commons, katalógus és freebase.
Képzeljük most el, hogy valaki meg akarja találni a 15 dokumentumban tárolt elem (item-ek) közül azokat, amelyek megfelelnek azon feltételnek, hogy a kategóriája (category) mondjuk éppen a freebase. Meg tudjuk, akár szemmel is mondani, hogy ez az blog bejegyzés item, amit bemásoltam feljebb, megfelel e ennek a kritériumnak? Igen, mert képesek vagyunk az <item></item>szekciókat szemmel is megkeresni, a benne lévő <category></category> tag-ek között pedig látjuk a keresendő szót: freebase
Kanonizáció: felkentek joga
A kanonizáció fogalmával az egyházban találkozhattunk, ahol a kakonizáció célja azon szent iratok kiválogatása és értelmezési-egységének megteremtése, amely isten kinyilatkoztatásait tartalmazza. A felkentek jelen esetben az egyház vezetői: az ő feladatuk, hogy kulcsot adjanak az írások értelmezéséhez.
A vallás kevés a ma kor emberének, hogy leírja a világmindenséget, a dogma kodifikáló ereje mára visszaszorult és az új felkentek maguk a tudósok lettek. Ők próbálják strukturálni és rendszerezni az ismereteket.
A html és az rss xml szabványait a W3C konzorcium, az internet szabványosító szervezete jegyzi. Ők az internet szabványalkotásának felkentjei. Az xml azonban általános szabványalkotási technika (Extensible Markup Language - kiterjeszthető leíró nyelv) a W3C által ajánlott általános célú leíró nyelv speciális célú leíró nyelvek létrehozására.
Láthatjuk, hogy ezzel a technikával (általános leíró nyelv) magát a kanonizációt a civil felhasználó végezheti.
XML szabvány: az út maga
A Zen szerint nem az az érdekes hova jutunk el, hanem az, hogy hogyan. Ha ez igaz, akkor az xml szabvány maga az út, ahogyan eljutunk valahova (tartalom, tartalmi elem, információ) majdnem mindegy is, hogy hova: mert az út (és az oda vezető fogalomrendszer) leírása a virtuális térben a kezünkbe került az xml szabványok alkotásával.
Kapcsolódó linkek:
- 1. fejezet: Szemantikus kódolás: az emberi kommunikáció alapja
- 2. fejezet: A DNS, mint teljes értékű leíró kódolási nyelv
- 3. fejezet: Az internet DNS-e: html
- 4. fejezet: XML: a szabványalkotás szabadsága
